…Zádorvártól Zánkáig
Bemutatkozik a Nagyvázsonyi Kinizsi Vadásztársaság
Vadásztársaságunk – a jogelődöket is beleszámítva – több mint 60 éve folytat vadgazdálkodást a Balatonfelvidék egyik legszebb kistérségében, amelynek „sarkait” a Zánka – Mencshely – Barnag – Balatonszőlős – Pécsely – Vászoly – Dörgicse – Balatonakali községek határozzák meg. A kezdetekben a terület majdnem kétszerese volt a mostaninak, Nagyvázsonytól egészen a Balaton partjáig húzódott (még innen ered a név). Kisebb területvesztéssel járt még 1996-ban a vadászati átalakulás, míg 2006-ban, az állami területeknek, a hatalmas balatoni vízfelületekkel megnövelt „nyomása” volt ellenállhatatlan. Ez a legutóbbi „területrendezés” nem volt következmények nélküli, de elmondhatjuk, hogy már túljutottunk a nehezén, tudunk bízni önmagunkban, a jó adottságú területben, a munka és a vadászat értékteremtő erejében.
Most közel 6 000 ha-on gazdálkodunk, a társaság taglétszáma 58 fő. Ez a vadásztársaság sohasem volt a különleges vadászatok színhelye, sohasem volt a különösen fontos emberek kiemelt egyesülete. Többnyire helybeli és környékbeli, vagy innen elszármazott (újabban máshonnan ideszármazott), a természetet, a vadat, a vadászatot tisztelő és szerető emberek gyűltek itt össze. Talán ennek is köszönhető, hogy nem voltak hírhedt eseteink, botrányaink, viszont jóízű és emlékezetes vadászataink annál inkább. Tudtunk és tudunk együtt élni a közvetlen környezettel, a földtulajdonosokkal, vadállományunkkal, a Balatonfelvidék szépségeivel, az erdőkkel, a szőlőkkel, a híres és kiváló borokkal, az üdülőkörzettel és legfőképpen a szépséges tájjal. Öröm egy ilyen istenáldotta helyen élni, gyönyörködni mindabban, amit a Természet és az emberi erő együttesen létrehozhat. Ritka adomány, ha valakinek megadatik, hogy ennek a környéknek, ennek a területnek a vadjával teheti próbára önmagát.
A változatos felszínen egyaránt megtalálhatók a környéken jellemző karsztbokorerdők, a Bakony déli nyúlványának erdei, mezőgazdasági kultúrák és a vízparti növényzet is. A táj sokszínűsége, a változatos növénytakaró vadban gazdag területet tart fenn. A valamikori, „apróvadas”-nak minősített területen ma már minden nyúlnak, fácánnak kalapot emelünk, mert személyes ismerősök valamennyien, ugyanakkor az éves őz, szarvas és vaddisznó teríték messze meghaladja a hajdani fácán és nyúl terítéket.
Az őzbakok jellemző trófeasúlya 300 – 350 gr körüli, de minden évben akad néhány 400 gr feletti is. Az éves őz teríték nagysága 100 – 120 db, ebből bak 35 – 40 db. Szarvasból 70- 80 db esik, ebből bika 25 – 30 db. A nálunk esett bikák mintegy harmada az 5-7 kg-os, egy másik harmada, pedig a 7 kg feletti kategóriába tartozik. A legnagyobb létszámot, a sokak szerint legtöbb izgalmat, utánjárást kínáló vaddisznó biztosítja a 200 db körüli zsákmánnyal, közöttük bizony akadnak – ha nem is naponta – tisztességes kanok is, 20 cm-t jócskán meghaladó agyarakkal. Disznóink többségét egyéni vadászatokon, míg nagyjából ötödrészüket társasvadászaton hozzuk terítékre.
Ezeknek az eredményeknek, a szép vadászatoknak a változatosságához nem csak a társaság tagjai, hanem vadászvendégei is hozzájárulnak, hiszen nélkülük féloldalassá válhatna az amúgy mindig kockázatos költségvetés. Ők, pedig szívesen jönnek: vadászni, a környéket bejárni, gyönyörködni a tájban, az erre a vidékre jellemző aprófalvakban, majd egy – egy jó pincében ünnepelni a vadászsikereket, vagy éppen felejteni, ha mégsem minden álom vált valóra.